Bevezető

A korai anya-gyermek kapcsolat egy olyan szenzitív, vissza nem térő időszak az életben, ahol az édesanya mentális és fizikális jólléte kulcsfontosságú a megfelelő gondozói viselkedésmód kibontakozásához és a csecsemő számára ideális érzelmi háttér biztosításához. Az anyai érzelemvilág egy rendkívül összetett és érzékeny rendszer, ahol a gyermek születésével egyben egy új élethelyzet is kialakul, mely magában foglalja a kognitív változásokon túl – mint a hirtelen jelentkező felelősségérzet vagy az új szerepek betöltése –, a hormonális rendszer átalakulását is. Az anyává válás ezért is számít normatív krízisnek egy nő életében, és mint minden krízisnél, ennél is nagyon fontos, hogy hogyan tud megküzdeni vele, milyen erőforrásai vannak, van-e társas támasza, esetleg hajlamos-e hangulatzavarokra és mindezek milyen hatással vannak az anyai észlelésére a gyermeke viselkedését és emocionális megnyilvánulásait illetően. A percepción keresztül változnak meg az édesanya érzelmei és viselkedése is, ezért ez egy nagyon fontos mediáló tényezője a folyamatnak.

Kutatásunkban azt vizsgáltuk, milyen hatással van koragyermekkorban az anyai észlelésre az anya depresszív hangulata, továbbá megfigyeltük az észlelt társas támogatás esetleges protektív szerepét is, melynek szintje mérsékelheti az anyai depresszió észlelésre kifejtett hatását. 

Tanulmányunk résztvevői a 0-5 éves kor közötti kisgyermekkel rendelkező édesanyák voltak, akik közül végül összesen 820 fő adataival tudtunk dolgozni. Az anyák átlag életkora 19-50 éves kor között volt. A gyermekek életkorát az alábbi kördiagram szemlélteti:

Több kutatás bizonyította már, milyen kiemelkedő szerepe van egy ember életében a korai gyermek évek tapasztalatainak, hiszen ebben a szenzitív periódusban alakulnak ki azok a belső munkamodellek, amik alapul szolgálnak később egész élete során. Az édesanyák mentális állapotának éppen ezért is kiemelkedő szerepe van, hiszen egyfajta tükörként szolgálnak a gyermekükben kialakuló kötődési reprezentációknak, valamint az érzelmi biztonság és személyiségfejlődés alapjait is elsődleges gondozójuk által sajátítják el az utódok.

Tudományos munkánkkal az anyák mentális jóllétének kulcsfontosságára kívánjuk felhívni a figyelmet, valamint az anyai szenzitivitásra, mint a biztonságos kötődés kialakulásához szükséges alappillérre.

Elméleti háttérként a különböző kutatásokat csak említés szintjén szeretném megosztani, akit érdekel, az az interneten talál róluk bővebben információkat:

• Bowlby kötődéselmélete - A biztos bázis (könyv)
• Ainsworth - Idegen Helyzet Teszt
• Kötődési reprezentáció - Belső Munkamodell
• Spitz - Hospitalizmus
• Anya és gyermek szeparációs szorongása

Az anya érzelmi tükrözésének, intencionális hozzáállásának és szenzitivitásának szerepe a korai anya-gyermek kapcsolatban

Az anyai tükrözés, mint közvetítő mechanizmus segítségével a kisgyermek fokozatosan megérti és megismeri saját belső állapotait. Így tudja majd később a gyermek a többi embert is állapotokkal, vélekedésekkel bíró, gondolkodó lényként kezelni és felfogni. Kezdetben ugyanis az anya az, aki betölti az érzelmi- és feszültségszabályozó szerepet a csecsemő számára. A gyermek ugyanis azt látja, hogy a gondozó intencionális lényként tükrözi őt vissza, s ennek a tükörképnek az internalizációja formálja a szelfjét. 

Sok múlik azon, hogy az anya vajon képes volt-e már az újszülött csecsemőjére is önálló, szándékokkal, vágyakkal, érzelmekkel rendelkező kisermberként tekinteni, azaz "intencionális hozzáállással" (Bretherton) viszonyult-e gyermekéhez a korai időszakban. 

A 9 hónapos kor körül kibontakozó új viselkedést és készségeket, azaz intencionalitást a csecsemőkori fejlődés fordulópontjaként írja le Piaget. Az anya csecsemőjének intencionális viselkedésjegyeire vonatkozó szelektív érzékenységet több tényező befolyásolja, mint pl. az édesanya hangulati állapota (Feldman, Reznick).

Reznick és munkatársai kutatásában a szorongásos zavarban és depresszív tünetekben szenvedő édesanyák kevésbé ítélték csecsemőjüket intecionálisnak, ellenben a kisgyermeknek tulajdonított negatív intencionalitást jelző skálán sokkal nagyobb értéket értek el, mint a nem depressziós anyák (Reznick, 1999). Nagyobb valószínűséggel feltételezték azt, hogy 8 hónapos csecsemőjük direkt bosszantja őket. Később végeztek egészséges anyákon is vizsgálatokat ahol bebizonyosodott, hogy édesanya és csecsemője valóban kölcsönösen hatnak egymásra.

Az anya saját belső hangulata miatt nagyfokúan érzékeny a gyermek negatív intencionális viselkedésének megnyilvánulásaira (Hámori, 2015).

Az anya, mint elsődleges gondozó nem csak táplálékot és fizikai biztonságot nyújt csecsemőjének, hanem ő az első társas élménye is. Bowlby hangsúlyozta ki először az anyai érzékenység és válaszkészség kiemelkedő szerepét a kötődési viselkedés repertoár integrálódásában. Az anyai szenzitív gondozáson múlik a gyermek kogntiív-, társas- és érzelmi fejlődése (Swain és mtsai, 2014). 

Mary Ainsworth családok otthonaiban végzett megfigyeléses adatgyűjtéses módszere tette lehetővé az anyai válaszkészséget és szenzitivitást mérő első viselkedéses skála kidolgozását, az Ainsworth-féle Anyai Szenzitivitás Skálákat, az AMSS, vagyis az Ainsworth’s Maternal Sensitivity Scales-t (Ainsworth, 1969). A skálák mindegyik dimenziójához alapos leírást adott az anyai viselkedésről, pl.:

• A kimagaslóan szenzitív anya tökéletesen ráhangolódik kisgyermeke jelzéseire. Gyorsan és megfelelően reagál. Saját érzései nem zavarják meg abban, hogy megértse gyermekét, képes a kicsi szemszögéből is látni a dolgokat. Még a legkisebb jelzéseknek is érti az értelmét, ügyesen "olvassa" gyermeke gondolatait.
• A nem szenzitív anya nem a megfelelő időben reagál kisgyermeke kommunikatív jelzéseire. Képtelen a dolgokat a kicsi szemszögéből nézni. Esetleg saját érzései, szorongásai azok, amik miatt félreérti gyermekét. Kettejük kommunikációja sokszor tűnik öröm nélkülinek.

Ainsworth és munkatársai (1971) végül bebizonyították, az anyai reszponzivitás, szenzitivitás, válaszkészség meghatározó kapcsolatban áll azzal, hogy a gyermek biztonságosan kötődő lesz-e vagy sem.

Anyai szenzitivitás fogalma: a kisgyermek viselkedéses jelzéseinek érzékeny értelmezését, észlelését, és az ezekre való intenzitásban és időben megfelelő anyai reagálást jelenti (Main, De Wolff). 

A szenzitív anyai gondoskodás alapvető része az anya gondolatolvasó képessége és ezáltal ennek a legerősebb az összefüggése a biztonságos kötődés kialakulásával. 

Bowlby továbbá kihangsúlyozta az anyát és gyermekét támogató, közvetlen és tágabb szociális háló kiemelt szerepét az egészséges kötődési kapcsolat kialakításában. Több kutatás is bizonyította, hogy az optimális mértékű szociális támasz hiánya depresszióhoz vezethet. Viszont a már meglévő depresszív tünetek csökkentésében is kiemelt, protektív szerepe van. Képes az anyai észlelésre védőfaktorként hatni, valamint a korai korai anya-gyermek időszak alatt vizsgált társas támasz képes növelni a kompetencia érzését, amely által az anyává válás, mint normatív krízis időszakában hozzájárulhat a depresszív hangulati tünetek csökkentéséhez.

Anyai válaszkész hozzáállás - Mentalizáció és Hangulatzavarok

Különböző kutatások bizonyították, hogy az autonóm anyák képesek voltak nem leragadni gyermekkori fájdalmas emlékeiknél, valamint tudtak róluk beszélni úgy, hogy mellette kellő figyelemmel fordultak saját gyermekük jelzéseire is.

Vajon a szülői válaszkészség egyértelműen a szülő saját kötődési emlékeiből ered, vagy egyéb tényezők is befolyásolják? Erre válaszként született meg Fonagy és munkatársai (1991) tollából a "reflektív funkciót" értékelő skála. 

Fonagy és társai (1991) azt állították, a mások és a saját mentális állapot megértésére irányuló szülői képesség adott személy koragyermekkori történetének szülő-gyerek kapcsolatából ered. Fontos, hogy a szülő milyen módon képes az érzelmileg megterhelő helyzetekben kommunikálni gyermekével. Ilyenkor a viselkedése és a bevonódása azon múlik, milyen tapasztalatai vannak saját korai időszakából az érzelmi szabályozásra, valamint mennyire tudta ezeket az érzelmileg megterhelő élményeket személyiségébe koherensen beleilleszteni és feldolgozni.

A kisgyermekkori traumák valóban befolyásoló hatással vannak az anyaságra, de elsősorban nem a traumák ténye, hanem a feldolgozatlanságuk mutat szoros összefüggést az anyai magabiztossággal (Danis, 2004).

Fonagy Mentalizáció című könyvében (2020) úgy fogalmaz, hogy az anyai mentalizáció nem csak a kisgyermeket tükröző képesség, hanem az édesanya kapacitása az önreflexióra, saját mentális működéseire. Gyermekének születését megelőzően az anyai képesség saját kisgyerekkorának mentalizálására előrevetítheti csecsemőjének kötődési biztonságát is (Fonagy és mtsai, 1991).

Anyai hangulatzavarok - Depresszió és Szorongás a posztpartum időszak alatt

Murray és Lopez (1996) azt feltételezte, hogy 2020-ra a depresszió a globális betegségteher mutatói közül az egyik legsúlyosabb egészségügyi problémává válik. Mindezt csak tetőzte a 2020-as év elején kezdődött koronavírus okozta világjárvány is. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) előrejelzései szerint 2030-ra a depresszív hangulatzavarok a legnagyobb tehernek számítanak majd a világ gazdasága számára (Lefkovics, 2019).

A szenzitív, intencionális, válaszkész anyai gondoskodás zavarát kiváltó okok közé sorolható a posztpartum depresszió (PPD), mely nagy befolyással van az édesanyai gondolkodásra, viselkedésre, észlelésre (percepció) és ezáltal csökkenti figyelmének azon kapacitását, melyet gyermekének gondozására fordítana (Bansil és mtsai, 2010).

A depresszió által a csecsemő szükségleteire adott módosult anyai válaszkészség kevésbé szenzitív reakciót eredményezhet. Valamint a depresszív tünetekkel rendelkező édesanyák passzívabbak és túlzottan rátelepedhetnek gyermekükre, vagy épp ellenkezőleg: kevésbé reagálnak annak igényeire. A közös interakciók során több ellentmondásos vagy negatív érzést fejeznek ki gyermekük felé és kevésbé vonódnak be érzelmileg.

A posztpartum depresszió (PPD) által átalakult észlelési mechanizmus befolyást gyakorol az anya csecsemőjéről és annak viselkedéséről alkotott szubjektív képére. Ezek a benyomások pedig hatással vannak az édesanya gondozói viselkedésére, ezáltal pedig alapvető közvetítő faktorként játszik szerepet a depresszió az anya-gyermek kapcsolatra gyakorolt hatásaiban és a kisgyerek későbbi fejlődésében. 

Eredeti ábra forrása: Lefkovics, 2019, 24.o.

Kutatás céljai

Céljaink között szerepel az édesanyák mentális jóllétének fontosságára való figyelem felhívása, valamint azt vizsgáltuk, milyen hatással van koragyermekkorban az anyai észlelésre az anya depresszív hangulata, továbbá megfigyeltük az észlelt társas támogatás esetleges protektív szerepét is, melynek szintje mérsékelheti az anyai depresszió észlelésre kifejtett hatását. Ez a torzító hatás a gyermek dominanciájában és pozitív érzelmeinek észlelésében mutatkozik meg. Mindezek kulcstényezők a koragyermekkori kötődés optimális kialakulásában és az ezáltal a kisgyerekben kialakuló kognitív és érzelmi képességek területén. 

Vizsgálati eszközök:

Kutatásunkban használt kérdőívek és skálák mind nemzetközileg és hazailag is validáltak, nemzetközi standarddal rendelkezők.

1. Demográfiai adatok
2. DS1K - Depresszió Skála Kérdőív
3. MORS-SF - Szülő-Csecsemő Kapcsolat Skála
4. MSPSS - Észlelt Társas Támogatást Mérő Multidimenzionális Skála

Eredmények megvitatása és következtetések

 Eredményeink alátámasztották azt a feltételezést, mely szerint a depresszív hangulat negatív torzítást okoz az anyai észlelésben, hiszen a magasabb depresszív hangulat pontszámot elért anyák gyermekük viselkedését dominánsabbnak, uralkodóbbnak észlelték, valamint kevesebb pozitív érzelmet észleltek gyermekük felől. 

Vizsgálataink fontos kérdése volt az észlelt társas támasz protektív szerepe, melyet sikerült bizonyítanunk, ugyanis minél nagyobb az észlelt társas támasz mértéke, annál kisebb mértékben látja dominánsnak gyermekét az anya, és annál több pozitív érzelemkifejezést észlel kisgyermeke felől. Továbbá a nagyobb mértékű társas támogatás kisebb mértékű depresszív hangulattal jár együtt.

Szakdolgozatomban a már bemutatott eredmények alapján azt feltételeztük, hogy az észlelt társas támogatás mérsékelheti az anyai depresszív hangulat által az édesanya gyermekéről alkotott percepciójában okozott torzítást. Vizsgálatunkban ez az állítás a moderációs elemzés alapján nem nyert bizonyítást. Mind a pozitív érzelmek, mind a dominancia észlelésére vonatkozóan a magas szintű társas támogatás (piros egyenes) esetén volt a legerősebb a kapcsolat a depresszió mértéke és az anya percepciója között. Ez az eredmény alacsony szintű depresszió esetén protektív kapcsolatot jelez, hiszen ekkor a magasabb társas támasz több pozitív érzelem és kisebb mértékű domináns viselkedés észlelését jelenti. Ezzel szemben magas szintű depresszió esetén már nem működik védőfaktorként, hiszen a magas társas támogatottság nagyobb mértékű dominancia, és kisebb mértékű pozitív érzelem észlelésével jár együtt. 

Kutatás továbbfejlesztési lehetőségei

Az alkalmazott mérőeszközök segíthetnek felismerni azokat az anya-gyermek párokat, akiknek szükségük lehet intervencióra kapcsolatuk javítása érdekében. Ez a a dominancia skála cut-off pontja alapján a mintánk 15%-át érinti, a pozitív érzelmek skála cut-off pontja szerint pedig 1,5%-a a mintánknak problémára utaló. A két skála szűk keresztmetszete az anya-gyermek kapcsolat optimális fejlődésének a veszélyére hívja fel a figyelmet, amely a mintánkon 11 anyát érint (1,3%).

Terápiás beavatkozásokat tekintve eredményeink mind rávilágítanak a depresszió szűrésének fontosságára, ugyanis a résztvevők 17%-a átlag feletti depresszív hangulati szintről számolt be, valamint az anyák szociális kapcsolati hálójának megerősítésére is szeretnénk felhívni a figyelmet, ugyanis mintánk 11%-a átlag alatti társas támaszban részesül csak és további 5% még ennél is kisebb társas támaszt észlel maga körül. 

Összességében eredményeink arra utalnak, hogy az anyák támogatása egy olyan preventív lépés, főleg az alacsonyabb szintű anyai depresszív hangulat esetén, amelynek köszönhetően egy ideálisabb anya-gyermek kapcsolat jöhet létre, ezáltal normál személyiségfejlődést biztosítva a gyermekek számára. 

Azonban kutatásunk arra is rávilágít, hogy fontos lenne felismernünk a hangulati zavaroknak azt a határát, ahol az anya jólléte érdekében már nem elég a társas támogatását erősíteni, hanem ennél hatékonyabb terápiás módszerekre van szüksége.