"Frontok" irányítják az életünket. Ha elég nyitottak vagyunk és beleérzőek, szinte a bőrünkön érezhetjük az univerzum erejét. Belső feszültséget tapasztalunk a mellkasunkban, majd a fejünk is egyre nehezebb lesz. Átadjuk magunkat ezeknek az erőknek, beleveszve az általa keltett érzésekbe, közben át se gondolva mögöttes tartalmát, mondanivalóját. Holott tökéletes tanulóleckén keresztül mutatják meg nekünk, hogyan NE azonosuljunk az érzéseinkkel. Gyakorlatot biztosítanak, hogyan maradjunk tanúállapotban és emócióinknak csak megfigyelői legyünk, mint amikor a bárányfelhők úsznak az égnek. Mindahányszor belevonódunk, és engedünk tudatosságunk gyeplőjén, már magával is ragad az örvény és spirálszerűen ránt a mélybe. Ebben a mélységben lakik a feszültség, a szorongás és negatív gondolatok is.

Teendőnk itt nem más, mint jó szorosan magunkhoz ölelni őket és szeretni magunkat minden tökéletlenségünkkel együtt. Végül köszönjük meg tanításukat és vendégszeretetüket, majd segítsük rájuk a kabátot és tekintetünkkel kísérjük őket a horizonton, míg el nem tűnnek a fényben... <3