Your Inner Roommate

...azok a pillanatok...

2017. július 30. 15:24 - Your Inner Roommate

Vannak azok a pillanatok, amikor azt érzed, hogy választ kapsz mindenre. Halvány, mégis erőteljes érzéssel tör rád a felismerés, hogy amit eddig hittél, az bőven nem a végleges és biztos verzió. Az igazság valóban odaát van, és hiába törjük az agyunkat a megoldáson, hiába kattogunk éjszakákon át rajta, hiába szorongunk, sóvárgunk annyit az okokat fürkészve... A megoldás egy lecsendesedett, váratlan pillanatban érkezik, finom kis szellő szárnyán, egyszer csak átsuhan az agyunkon. Lelki szemeinkkel mintha látnánk is, éreznénk is a "súlyát", ami igazából maga a megkönnyebbülés. Ez tényleg az "AHA" érzéssel egyenértékű. Mikor a lelkünkkel érezzük, hogy "most jó", na ott lesz az igazság. Amíg az eszünkkel, egónkkal frusztrálódunk egy probléma körül és ezer millió gondolat ugrik fel, kétes megoldásokat kínálva, de egyik sem hoz igazi megnyugvást, addig tudnunk kell, más lesz a mi megoldásunk is. 

A problémákat, bármily nehéz is, jobb elengedni végkifejlet nélkül. Néha be kell látnunk, hogy ez, itt és most, valóban meghaladja a képességeimet, ezért ha belebolondulok se fogok rájönni a titok nyitjára. Ilyenkor kell egy tudatos remény, mellyel könnyebb hinni, hogy a válasz megérkezik, de előbb el kell csendesedni hozzá. Háborgó elmével még sosem világosodott meg senki. Pedig az esetek 99,9%-ban bőven elég lenne az alapszintű megvilágosodás is :-) A felsőbb kurzusok már magasabb előképzettséget és több izzadtságcseppet igényelnek :-) 

magic-03.jpg

Saját tapasztalatból tudom, hogy miközben bőszen kergetem a válaszokat, sose kapom meg. Olyasmi ez, mint a vizes szappan... Minél gyorsabban, erőszakosabban meg akarod fogni, annál inkább kicsúszik majd a kezedből. Szóval hasonló esetekben vegyük elő a tanult módszereket, és bármilyen nehéz is, csendesedjünk el, vonuljunk vissza. Nincs gondolat, nincs érzés. Amint ez a fajta megkönnyebbülés átjárja testünket, lelkünket, ezzel együtt felszabadul blokkjainkból az őstudás és összetéveszthetetlen nyugalom járja át elménket, szívünket. 

Mártózzunk meg ebben az ősi biztonság, bizonyosság érzésében, hisz sajnos ritka vendég nálunk. Húzzuk magunkra, mint egy pihe-puha finom takarót, élvezzük az ölelését, a biztonságot, amit ad. Hagyjuk, hogy járja át testünket. Ne ugorjunk fel, ne rohanjunk rögtön máshoz elmesélni a megoldást. A csoda képlékeny dolog, amint ízeire szedjük és boncolgatjuk, szétesik. Amint szavakba öntöd, elmúlik a varázsa, figyeld csak meg. Ezért kell előbb megszelídíteni, mint A kis hercegnek a rókát, hogy egyetlen legyen. Ne kóbor igazságok tömegterméke. Azonosuljunk vele csendben, legyen csak a mienk. Öleljük magunkhoz jó szorosan, szippantsuk be az illatát, járja át minden apró sejtünket, és örüljünk! Örüljünk végre, hogy megtaláltuk, hogy Ő már a mienk. Hogy ez az az érzés, amit kerestünk. Tudnunk kell, ha elég ideig dédelgetjük magunkhoz, akkor később, mikor kétségbeesve keressük a kiutat életünk útvesztőjéből, akkor is elég lesz, ha mélyen magunkba nézünk és előkeressük ezt az elraktározott finom kis érzetet. Legyen elemi részünk, tegyük magunkévá, azonosuljunk vele. 

sleepy_girl.jpg

Innentől látni és érezni fogjuk, hogy problémáink "csak" megoldandó feladatok. És minél inkább kergetjük a megoldást, annál messzebbre szalad. A kis hercegnek ebben is igaza volt: "...jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan..." Ne az eszünkkel keressük, ne a szemünkkel fürkésszük... Csak érezzük! Érezzük át igazán, mélyen! Jöjjön belülről, őserővel törjön fel. Ne álljunk ellen, csak fogadjuk el. Ennek most van itt az ideje. Legyünk befogadóak és nyitottak. Hagyjuk, hogy az Élet elrendezze azokat a dolgokat, amikre nincs befolyásunk. Nem kell, hogy folyton a mi vállunkat nyomja a teher. Engedjük, hogy gondjaink nélkülünk is megoldódjanak, anélkül, hogy remegésig belefeszülnénk. 

Néha egyedül is kell lenni, bármilyen ijesztő is. Hisz csak ekkor találkozhatsz igazi Önmagaddal. Vegyük észre milyen, mikor mások igazsága lengi körbe a levegőt. Teljesen más érzés, tudjuk, hogy valamiért egyszerűen nem tudunk vele azonosulni. Megmarad a frusztráltság, ott van a szorongás és sehol nincs az a finom, lágy könnyebbség. Adjunk neki teret, hagyjunk neki időt, legyen türelmünk kivárni, megfejlődni. A kapálózást fel fogja váltani egy békésebb életérzés. Szemlélődjünk és hagyjuk megérni a dolgokat magunkban. NE akarjunk okosabbak lenni a Sorsunknál. Ne higgyük, ha erőszakkal, megfeszülve irányítjuk életünket, attól jobb lesz. Fogadjuk el esendőségünket, hogy nem mindig tudjuk Mi jobban, hogy valójában, igazából mi lenne a legjobb. Miből tanulnánk a legtöbbet. Miben fejlődnénk a legjobban...? A könnyebb út nem hordozza magával azt a megoldandó kincset, ami később sok esetben kihúz majd minket a mocsárból. Ha ezt a levágott ösvényt választjuk, életünket végigkísérik majd az akadályokat, amikhez nem lesz megoldókulcsunk. Viszont ha bevállaljuk a hosszabb, hepehupásabb utacskát és végre szembe merünk nézünk igazi Önvalónkkal, életünk, szemléletmódunk gyökeresen megváltozik. 

Legyünk nyitottak a csodákra! Márai Sándor szavaival:

Ne félj a világtól. Csak az ismeri önmagát, aki a világ fölé hajolt egyszer. Látott mélységet, magasságot és nem szédült el.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://yourinnerroommate.blog.hu/api/trackback/id/tr4912701335

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása