Ma este a kádban relaxálva megvilágosodtam...! Ami a mai napomat nézve kész csodának számít...
Reggel 5kor kelés, 7kor indulás 150 km-re innen, céges asszimilációra. Meg is volt a tervem, szépen majd az M0-on kikerülöm a reggeli pesti csúcsot és ügyesen, max. 2 óra alatt biztos odaérek! Hát persze :-) Miután egy óra alatt 300 métert haladtunk az M0 elején, kénytelen voltam a legbelső sávból 3 másikon átverekedni magam, kamionok és dudaszók közepette, hogy kijussak egy lejárónál. És kezdhettem mindent elölről, akkor irány Pesten át... Hadd ne mondjam, mikor megláttam Budapest legelején, milyen hosszú sor van itt is, na az az érzés, priceless! A tervezett max. 2 órás utamból így lett 4 órás (tor)túra, mire megérkeztem. A betanulás összességében megterhelő volt (főleg ilyen előzményekkel, hisz dugóban ülni órákat, na az igazán lélekölő), a sok új információ már csorgott ki a fülemen nap végére... És ha mindez nem volna elég, tudom fokozni: hidegfront és óriási szél jellemezte a mai napot... Gondolom nem csak én szoktam érezni ezeknek a kellemetlen hatását... Szerencsémre hazafelé, délután 4 órási indulással minden simán ment és az M3-ason, majd az M0-son szinte végig száguldottam, staunak a legapróbb jelét se látva. Érkezés, jelentem fél6ra voltam a ház előtt :-)
A rövid összefoglalómra azért volt szükség, hogy prezentálni tudjam, még egy ilyen nap után is lehetnek világmegváltó ötletei az embernek!
Itthon nagy nehezen ettem pár falatot, nekem félhulla állapotban valahogy sosincs étvágyam... De tudtam, ha most nem eszek, akkor csak egyre gyengébb leszek... És mielőtt elájulok, muszáj harapnom valamit. Majd bekapcsoltam a tévét, néztem egy kis Nemzetközi Házvadászokat, ez a műsor mindig jó hatással van rám :-) Megengedtem közben a vizet a kádba és csak bambultam a tévé előtt, míg el nem készült a finom habfürdő.
Becsobbantam, szigorúan nem vittem magammal a fürdőszobába a laptopot és a mobilt is jó messzire elraktam, hogy még halljam, ha csörög, de ne érjem el simán a kádból, mert akkor tuti órákon keresztül csak facebookozni meg instagrammozni fogok, e-maileket nézni, stb... Szóval szigorú relaxáció vette kezdetét. Gyújtottam 3 gyertyát, a kád szélére raktam őket szépen egymás mellé. Lekapcsoltam a villanyt és lassan alakult a hangulat is.
Ilyenkor először mindig kuszák a gondolataim, szinte egymást taposva lökdösődnek fel a tudatomban, csak kapkodom a fejem, mindegyik "témába" csak belekezdek és már röppenek is tovább a következőre, be sem fejezve, amelyiket elkezdtem. Majd ezt a folyamatot hagyom lecsendesedni. Nem szabad erőltetni a "gondolat-nélküliséget", mert úgy járunk, mint amikor vizes kézzel akarunk mindenáron megszorítani egy szappant...
Szépen, saját ritmusában lecsendesedik az elmém. Ekkor már lehet tudatosan lökni fel a kis tudatbuborékokat. És ekkor már több esélyünk van szép összefüggéseket is meglátni. Amiket a pár perccel ezelőtti csúcsforgalomban esélytelen lett volna. És itt jöttem rá valamire.
A Belső Bizonytalanság Kulcsára. Hogy miért hiányzik belőlem az elégedettség érzése? Hogy miért érzem bizonytalannak a dolgaimat? Ráeszméltem, hiányzik az életem sója! A só az életemből. Olyan, mintha csak élnék, de nem úgy igazából, át is élve azt. És ezen morfondíroztam kicsit, a kádban :-)
A megvilágosodás, felvillanó villanykörte formájában az volt, hogy mindennek a gyökér okára bukkantam: le kell ülnöm magammal, és tisztázni, mit is akarok valójában. Nem másoktól várni a biztonság érzését, nem másoktól várni, hogy hozzáadják a sót az életemhez. Míg ezt teszem, már pedig eddig ezt tettem, addig marad a bizonytalanság érzése, hisz másoktól teszem függővé az életemet, a boldogságomat, az elégedettségemet. Mindeközben meg fogalmam sincs arról, hogy ÉN, mit is akarok valójában?
Abszurdan hangozhat, de tényleg, megkönnyebbülés öntött el, mikor ezen gondolkodtam. Érzem azt is, hogy ez egy összetett téma, aminek még csak a felszínét kapargatom. De legalább elindult bennem valami. És ez jó érzés. Már könnyebb a frusztrációm is, a szorongás sem mardos annyira.
Következő lépés, egy tejes kávé magammal és a gondolataimmal :-) Összerakjuk szépen (királyi többes), mit is akarok valójában, mik a céljaim, mérlegelek, prioritást állítok fel (ez lesz a legnehezebb). Aztán igyekszem tartani magam a tervhez. De a Belső Bizonytalanságom Kulcsát most már nem eresztem ki a kezemből, hisz a tudatossággal, az önismeret gyakorlásával ismét közelebb kerültem Önmagamhoz. Csak sose adjuk fel. És akkor biztos jönni fognak a megoldások is :-)
Egyelőre "csak" ennyike :-) Most megyek és elájulok...! Folyt. köv. a tervezettel ;-)
Jó éjt Mindenkinek :-*
