...A gyökeres változás, az Igen! :-) És ezzel vége is lehetne a cikkemnek :-) De nem ússzátok meg ennyivel, kicsit azért kifejtem, főleg saját tapasztalatból merítve...!

Amikor képzeletbeli csónakunk hánykódik az Élet tengerén, amikor a napi mókuskerékbe veszve szemellenzővel közlekedünk, akkor képtelenek vagyunk meglátni a fontos dolgokat. Van egy jól kitaposott ösvényünk, amin járunk lehajtott fejjel mindennap, egy kényelmes kis rutinunk, ami biztonságot ad, egy jó meleg föld, ahova bedughatjuk a fejünket struccként. Talán néha érezzük, hogy ez így nem igazán teljes, valami kis frusztráltság folyton körülleng. De időnk kevés gondolkodni rajta, nem is akarunk vele igazán foglalkozni, elhessegetjük inkább... Úgy csinálunk, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Ehhez nagyon értünk! Kívül 'mézes-mázas', belül kételyek ette szorongó belső. 

Telnek múlnak a napok, hetek, hónapok, néha évek is... Azt hisszük, ez a látszat nyugalom és csend már örökké tart. Amikor egyszer csak jön egy büdös nagy pofon a semmiből! Az érzés, mint mikor hólapáttal arcon csapnak, nyáron. Priceless! Akkorát kapunk, napokig csak pislogunk. És ki az, aki ilyenkor átveszi az uralmat elsőnek? Hát persze, hogy az egónk. Egó Úr az, aki elsőként felveszi a kesztyűt és támadásba lendül. Számára elfogadhatatlan, hogy őt megregulázzák. Hogy neki valaki azt merje mondani, hogy nem jó, amit eddig csinált... Hogy radikális változáson kell átmennie! Igen, ez azért elsőre valóban megalázó. Hosszú évekig jó volt így, most meg hirtelen, csak így a "semmiből"...?!

Hát persze, hogy nem a semmiből... Felnéztél Te néha, a nagy menetelésben? A nagy "kényelmedben"? Megkérdezted a másikat, hogy jó-e ez így neki is? Megkérdezted Önmagadat, hogy jó lesz ez így? Mi volt a cél? Rég ott voltak a jelek... Réges rég. A szemellenzőtől nem láttad. Vagy nem is akartad észrevenni, ez már mellékes. A lényeg, hogy erről lecsúsztál. És ezt a legfejlettebb egónak is rohadt nehéz beismernie. 

...Eljön az időszak, amit nem tudsz sürgetni, nincs jó tanács, nincs helyes lépés, jó hozzáállás, mert a megoldást ki kell szenvedned magadból. Senki nem tudja átvenni fájdalmadat, egyes egyedül Te magad tudod kikaparni magad a gödör mélyéről. Hirtelen úgy érzed majd, azt sem tudod, ki vagy Te igazából. Hisz mindent a másikra építettél, miközben a saját, erős, biztos alapjaid hiányoztak. Mintha a maltert kihagynák az építkezők. Aztán egyszer csak kirántják alólad a szőnyeget, és rögtön omlik minden. Pedig Te azt hitted, dupla malterral dolgoztak... 

És tényleg, kell a radikális változás. Amit csak radikális, azaz 'büdös nagy" pofonnal lehet elindítani. És először rohadt nehéz lesz. És másodszor is. És még nagyon sokáig. Megoldás az lehet, ha kitűzöd a célt. Ha ott lebeg előtted minden áldott nap. Hogy nem véletlenül történt, ami történt. Magadban kell keresned a megoldást. Hiába ketten csesztétek el. Mindenki a maga portáján takarítson. Meg fogod látni az összefüggéseket. Csak idő kérdése, türelemé és rugalmasságé. És ez mind kulcs egy boldogabb élethez is. Ha nyitott vagy, észre fogod venni, hogy minden mindennel összefügg. És ha felülemelkedsz önmagadon, ha már képes vagy nem csak az egóddal nézni a történteket, hanem a szíveddel is, na akkor jutsz el az igazi forráshoz. 

Játssz el a gondolattal, hogy hogyan érzed magad, ha:

• lelépsz a ****-ba és mindenki azt csinál amit akar,
• vagy maradsz, szembenézel a gondokkal és őszintén meg is akarod oldani azokat

Ugye tudjuk, melyik az egyszerűbb út? Igen, az, ha megpattansz és tojsz az egészre nagy ívben. Ez rövid távon a legegyszerűbb. Aztán az Élet úgyis visszaadja neked hasonló csomagolásban ugyanezt a problémát, egészen addig, amíg szépen szembe nem nézel vele és meg nem tanulod azt, amit tanítani akar neked ez a szituáció. Amíg meg nem fejlődöd azt, ami tartogat neked ez a probléma. Minden nehézség egy életlecke is egyben.

Az érzés, amikor jól döntesz, egy finom, halk megkönnyebbülés lesz. Innen tudod majd, ebből érzed majd. Nem egy malter nélküli gagyi téglákon álló dactól hangos feminista vagy hímsoviniszta 'érzés'.

Büszkeségből nem élünk meg. Nézz a Lelked mélyére! Mit akarsz valójában? Küzdeni a vélt vagy valós igazadért, vagy nyitottan állni a témához? Meghallani a másikat is? Neki sem könnyű. Neki is megvan a maga baja. Viszont a változás, amit magadban előidézel - kellő rugalmasság és nyitottság esetén -, láncreakcióval rántja maga után Őt is. Legyél Te a példa, mutasd meg Te, bizonyítsd be Te, hogy működni fog. Hogy néha a radikális változások = csodák is megtörténhetnek. Miért ne? Higgy benne! Higgy Magadban! Képes vagy rá. Tudom.